Júl. 26-án a Szatmár Megyei Múzeum könyvtártermében megtartott gyűlésen ismertette a nemzetközi kutatógárda a néhány hete megkezdett terepmunka eredményét, melynek során a Felső-Tisza-vidéki svábok történetét, kultúráját és életét szerették volna megismerni. A kutatócsoportok elindultak a falvakba Romániában, Ukrajnában, Szlovákiában és Magyarországon, ahol hang- és videofelvételeket, fényképeket készítettek. A Tübingeni Történeti Intézet (Németország) támogatásával már 2000 óta kutatják a svábság életét és kultúráját, az idei évben a vallással és a családdal kapcsolatban végeztek különböző felméréseket. A kutatómunka során előkerült egy mérki sváb asszony egy szovjet munkatáborban titokban írt naplója is, melyet a tervek szerint külön kiadványként több nyelven fog megjelentetni a Megyei Múzeum, és valószínűleg meg fog jelenni egy kötet a Szatmár környéki, eddig ismeretlen sváb költők verseiből is. /C. L.: Szatmár Megyei Múzeum: A svábság életéről tanácskoztak. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 27./
2003. január 21.
2002-ben múlt 125 éve annak, hogy a kolozsvári egyetem két professzora /a 26 éves Meltzl Hugó és a nyolcadik évtizedében járó Brassai Sámuel/ összefogásával egy világviszonylatban úttörő folyóirat indult Kolozsváron Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok címmel. Az évente két kötetbe sorolt húsz számot megjelentető folyóirat eleinte hat, majd tíz nyelven közölt eredeti alkotásokat, elemző tanulmányokat. A híranyagot magyarul vagy világnyelveken adták közre. Az 1888 elején megszűnt lapban több mint 20 nyelven jelentek meg eredeti vagy fordított alkotások, köztük olyan nyelveken, mint a svéd, finn, izlandi, holland, örmény, cigány, albán, román, kínai, japán, arab. A több mint száz munkatárs mind az öt kontinenst képviselte. Brassai 1883-ban - nyugdíjba vonulván - kilépett a szerkesztőségből. Magyarországi és erdélyi kutatók több dolgozatban ismertették a lapot magyarul, románul, sőt, idegen nyelveken is. Gaal György 1975-ben magyar nyelvű antológiát állított össze a lap közleményeiből, a népszerű Téka-sorozat számára. Horst Fassel, a kolozsvári egyetem végzettje, jelenleg a tübingeni egyetem Duna Menti Sváb Történelmi és Honismereti Intézetének munkatársa elhatározta, hogy újra kinyomtatja a folyóirat évfolyamait. A kolozsvári egyetem Német Intézetével társulva 2002 őszén meg is jelentette az első évfolyamot, a folyóirat latin címét használva főcímként: Hugo Meltzl - Samuel Brassai: Acta Comparationis Litterarum Universarum. Jahrgang I. (1877) Cluj-Napoca - Klausenburg, 2002. /Gaal György: Az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok új kiadása. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./
2003. június 21.
A június eleji, Tübingenben (Németország) megtartott ülésen megegyezés született az elmúlt négy évben végzett, a sváb kultúrát, településeket és történelmüket illető etnográfiai kutatások folytatásáról. Az eddigi kutatások a népviselet, az építészet, a vallás és a gazdaság kérdésköreit ölelték fel. Az anyagi támogatást ezután is a Baden-Württemberg tartomány kormánya, valamint a romániai Kultuszminisztérium biztosítja. Az eddigi munkálatok eredményeinek bemutatására szeptemberben kerül sor Szatmárnémetiben. A régióban még jelentékeny a sváb származásúak száma, akik kompakt közösségekben élve identitásuk megőrzéséért küzdenek. Ezen közösségek fontos kapcsolópontot jelentenek Románia és Németország között - hangzott el Tübingenben. A romániai küldöttség a szatmári svábok idei, ulmi találkozóján is részt vett. /(Josef Hölczli): Tovább kutatják a szatmári svábok kultúráját. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 21./
2003. szeptember 20.
A Szatmár Megyei Múzeumban szept. 19-én megnyílt egy fényképkiállítás az "Anyagi és szellemi kultúra a Felső-Tisza medencéjében" címet viselő tudományos ülésszak keretein. A kiállított fényképek egy hároméves, a Felső-Tisza medencéjében élő svábok életét kutató munka gyümölcsei. A kutatást 2000 és 2002 között végezték a Felső-Tisza vidékén Romániában, Magyarországon, Ukrajnában és Szlovákiában. Ez a kutatómunka nemzetközi együttműködési egyezmény eredményeként jött létre a Szatmár Megyei Múzeum és a tübingeni Duna-menti Svábok Történeti és Honismereti Intézete között. A kutatómunkát a stuttgarti Duna-menti Svábok Művelődési Alapítványa, a romániai Kultuszminisztérium, a Szatmár Megyei Tanács, valamint a Német Demokrata Fórum szatmárnémeti szervezete támogatta. A tudományos ülésszak és a fényképkiállítás megnyitójának a díszvendége dr. Hans Gehl, a tübingeni Duna-menti Svábok Történeti és Honismereti Intézetének vezetője volt. /(cl): Fényképkiállítás: Sváb népviseletek, népszokások. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 20./
2004. november 3.
Erdély–Bánát–Bukovina interkulturális törekvéseit vizsgálta az október 21–23. között megrendezett tudományos ülésszak, melyet a kolozsvári egyetem történelem kara és a tübingeni egyetem Duna menti svábokat kutató intézete szervezett. Lengyel Zsolt müncheni kutató értekezése a transzilvanizmus első világháború utáni Románia-képéről szólt. Az 1924-ben Kolozsvárt szerkesztett Cultura című négynyelvű folyóirat magyar cikkeit és vonatkozásait Gaal György értékelte. Az egyetemi tanulmányait egykor Kolozsvárt végző Fassel most a Cultura megjelent számának az újbóli kiadására készül, hogy az eljusson Európa minden nagyobb könyvtárába. /G. Gy.: Erdély–Bánát–Bukovina. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./
2005. július 27.
Erdély egyik legjelentősebb honfoglalás-kori magyar temetőjét tárjak fel Hunyad megyében, Szászváros határában a nagyszebeni és a németországi Tübingen egyetem ifjú régészei. A feltárt sírok anyaga egyértelműen a második honfoglaló nemzedékre utal, nyilatkozta Marian Tiplic, a nagyszebeni egyetem ifjú tanszékvezetője, az ásatások vezetője. Állandó településről van szó, melynek elhelyezése – egy domb tetején – arra utal, hogy a Maros völgyének ellenőrzése lehetett az itteni magyarok célja. Az erdélyi törzs (a gyulák nemzetségének) fejedelmi központja a Szászvárostól kevesebb, mint 50 kilométerre lévő Gyulafehérvár környékén alakult ki. A honfoglalás első nemzedéke idejében a magyarok lovaikkal és fegyvereikkel együtt temetkeztek, a valamivel későbbi szászvárosiból azonban már hiányoznak a kardok és az állati csontok. A 62 eddig feltárt sírban női, gyermek- és férfi tetemekre bukkantak. Marian Tiplic reményei szerint a szászvárosi temető 80-90 sírból állhat. Amennyiben feltételezése helyesnek bizonyul, a szászvárosi lenne az első teljesen feltárt magyar temető Erdélyben. A Maros partján számos egyéb magyar temető létezik, amelyeket azonban csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem tártak fel. Az előző kategóriába tartozik a nagy gyulafehérvári temető, a piskitelepi, dévai és vajdahunyadi pedig az utóbbiba. Déván, például, az 1970-es években véletlenül bukkantak honfoglalás kori magyar sírokra, a Securitate azonban nyomban betiltott bármilyen régészeti kutatást, sőt még beszélni sem volt szabad róla. Az ásatásokat az interetnikai kapcsolatok állami hatósága támogatja anyagilag, szállást a Böjte Csaba atya által irányított Szent Ferenc Alapítvány biztosít ingyenesen szászvárosi központjában. /Chirmiciu András: Magyarok a nép és nemzet közötti időben. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 27./
2006. február 7.
A nagyszebeni és a tübingeni egyetem régészei közös kutatás során tárják fel Erdély egyik legfontosabb honfoglalás kori temetőjét Szászváros közelében. A temető a X. századra datálható, a feltárt sírok a második honfoglaló nemzedékre utalnak. A szászvárosi temető nem olyan gazdag: kengyel, nyíl, tegez vagy ezekhez hasonló tárgyak csupán egyes sírokból bukkannak elő. A honfoglalás első szakaszában nem hatoltak be a magyarok Erdély minden részébe, Dél-Erdélyben sokáig megmaradt a bolgár fennhatóság, ekkoriban Erdélyben tehát nem „latinos”, hanem majdnem bizonyosan szláv vagy esetleg még valamilyen bolgár-török kulturális hatások uralkodhattak. A magyar honfoglalás idején a Kárpát-medence keleti felében a magyarok bolgárokkal találták szemben magukat. Az eddig feltárt hatvankét sírban női, gyermek- és férfitetemekre bukkantak. Ez lesz az első teljesen feltárt honfoglalás kori magyar temető Erdélyben. Részben feltárt állapotú a gyulafehérvári temető, feltáratlan viszont a piski-telepi, a dévai és a vajdahunyadi temető. Déván az 1970-es években egy építkezésnél bukkantak honfoglalás kori magyar sírokra, de akkor a Securitate betiltott minden régészeti kutatást. (National Geographic Mo.) /D.B.S.: Honfoglalás kori temetők Dél-Erdélyben. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 7./
2006. augusztus 7.
Dr. Geréb Zsolt professzor a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanárai nevében szeretettel köszöntötte írásában Dr. Tőkés István ny. professzort 90. születésnapján, aki kora ellenére nagy vitalitással, lelkesedéssel, dolgozik, ír, prédikál, kertészkedik, vitatkozik ma is. Tőkés István 1916. augusztus 8-án született a Háromszéki Málnás községben. A református teológiára a harmincas évek közepén iratkozott be. Már ekkor jelentkezett írásaival egyházi lapokban. A teológiai évek után külföldi tanulmányútra indult a berlini, tübingeni és bázeli teológiai fakultásokra. Volt főiskolai lelkész, püspöki titkár, egyházkerületi igazgatótanácsos, a Református Szemle szerkesztője, teológiai professzor. Emellett jelentős tisztségeket töltött be zsinati tagként, egyházkerületi missziói előadóként és püspök-helyettesként. Nyolc gyermeke van és 32 unokája van. Több mint száz teológiai tanulmánya, tizenöt önálló kötete jelent meg. A teológiai tudomány mindenik szakágában publikált: írásmagyarázatot, egyháztörténetet, hitismeretet, egyházjogot, igehirdetés-elméletet. Művelt más műfajokat is: a tudományos értekezést, egyetemi jegyzetet, népszerűsítő írást, könyvismertetést, hiterősítő írást, vitairatot stb. Munkássága elismeréséül a budapesti Károlyi Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara díszdoktori címmel tüntette ki 1996-ban, a magyar Kulturális Minisztérium pedig a Károlyi-díjat adományozta neki 2001-ben. /Dr. Geréb Zsolt professzor: Dr. Tőkés István ny. teológiai professzor 90 éves. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./
2007. december 29.
Bartók György püspök emlékét egy darabig még családja éltette: teológiai tanár, majd filozófiaprofesszor fia, ifj. Bartók György, valamint püspökké választott veje, Ravasz László. Összegyűjtötték a temetésén mondott beszédeket, róla szóló megemlékezéseket (1909), kiadták prédikációit (1910, 1912). Aztán emléke feledésbe merült. Az 1845-ben Málnáson született Bartók György a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban tanult, majd a teológiát is elvégezte. A tübingeni egyetemen filozófiát és klasszikus nyelveket tanult, a doktorátust is megszerezte. Hazatérte után püspöki titkárként és a Református Kollégium vallástanáraként tapasztalatokat szerzett. Kolozsváron a tudományegyetem megszerezte magántanári habilitációját filozófiából, majd Kant filozófiájából hirdetett előadást és szemináriumot. 1876-ban Nagyenyeden lett lelkész, emellett 1876 júniusában megindította az Egyházi és Iskolai Szemle című hetilapot. A kolozsvári tudományegyetem 1872-es megnyitása után felvetették a kolozsvári református teológia létesítését. A református egyházon belül két párt alakult ki, az egyik az enyedi teológiát, s ezzel a kollégium főiskolai jellegét védelmezte, a másik a teológiai akadémiát Kolozsváron állította volna fel, összekapcsolva az egyetemmel. Az enyediek vezére Kovács Ödön és Bartók György lett, a kolozsvári párté Szász Domokos és öccse, Béla, az egyetem filozófia professzora. Így a Bartók szerkesztette Szemle az enyedi párt szócsövének számított. Állandó vitában állt a Szász Domokos szerkesztésében Kolozsvárt megjelenő Erdélyi Protestáns Közlönnyel. Bartók lapjában tudományos közleményeket közölt. 1883 decemberében, a nyolcadik évfolyam lezárásával szüntette meg Bartók a végig egyedül szerkesztett lapot. 1885-ben Szász Domokos lett a püspök, így egyre kilátástalanabbá vált az enyedi teológiát védelmezők helyzete. 1895-ben megnyitotta kapuit a kolozsvári „teológiai fakultás”. 1898-ban Bartók György lett az egyház főjegyzője, majd Szász Domokos halála után őt választották az egyházkerület püspökének. Ekkor nyilvánult meg bölcsessége. Nem próbálja visszafele forgatni a történelem kerekét – mint párthíveinek többsége elvárta volna. Bartók György folytatta tudományos munkáját. Tájékozás az újabb teológia körében címmel Keresztes József és Kovács Ödön enyedi professzorokkal együtt összefoglalta a liberális teológia újdonságait. Két vallásoktatási tankönyvet szerkesztett, ezek az 1920-as évekig használatban maradtak. 1907. december 19-én hunyt el Kolozsváron. Ifj. Bartók György /Nagyenyed, 1882. aug. 3. – Budapest, 1970. nov. 26./ apja halála után teológiai tanár, majd kolozsvári, azután szegedi filozófia-professzor lett, majd ő volt az 1940-ben visszatérő kolozsvári egyetem első rektora /1940-1941/. /Gaal György: Bartók György, a tudós püspök. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./
